Hétköznapok Brooklyn-ban

A "munkám" csak holnap kezdődik el igazán. Ugyanis holnaptól az egyik gyerekemnek elkezdődik a "suli" a másiknak még 1 hétig nem így vele leszek egész nap, reggel viszem délután hozom őket. A reggeli rész lesz nehezebb hiszen Ági még nem annyira hallgat rám, bár addigra anyuka már nem lesz itthon tehát talán menni fog. A kapcsolatom egyre jobb a lányokkal persze vannak hullámvölgyek. Az alap, hogy mikor Ági meglát néha elkezd sikoltozni de lassan megtanulom kezelni a helyzetet. A nagylány érzékeny korszakban van, könnyen elpityeredik és ok nélkül kiborul. De ezt is tanulom kezelni. Nem könnyű és nagyon fontosnak tartom leírni a rossz tapasztalataimat is. Sokan kijövünk azt gondolván, hogy hjahj mit nekem a gyereknevelés. Sajnos ez itt más mint ahogy elképzeljük otthon a sok aupair blogat olvasva. Mivel én már elég régóta készültem az aupair életre ezért valamennyire felkészültem arra ami itt fog várni. De így sem közelíti meg azt amit sokan már előttünk leírtak, hisz nem sokszor olvashattunk rossz dolgokról,kellemetlen tapasztalatokról. Igaz-e?

Mindenki tudja, hogy ha aupair vagy akkor a kutya után következel a fontossági sorrendben, mint ahogy Csilli is írta. Erre vagy fel tudsz készülni vagy nem. persze előbb utóbb megszokja az ember. Fel kell készülni, hogy nem lehetsz önmagad amikor a családdal vagy leginkább a kulturális különbségek miatt. Egy idegen családtól fogsz függni, ők mondják meg mit csinálj mikor és hogyan. Ha ezekre nem készülsz fel nem fogod bírni, persze ennek nem feltétlen kell így történnie de jobb felkészülni ezekre.

Vannak napjaim amikor minden ok nélkül kiborulok. Ez normális mint megtudtam:))) Én továbbra is azt mondom, szerencsés vagyok mert nagyon jó családhoz kerültem, hisz keveset kell dolgoznom és a szülők gondolkodása is közel áll az enyémhez. De így is keresztül megyek a "kutya után következel" című történeten. Ez normális. És az is normális, hogy szabadidőnkben nem szeretnénk a családdal lenni sőt egyenesen menekülünk ki a házból:). Ha síró gyereket hallunk az utcán átmegyünk a túloldalra haha. Viszont sok mindent tanulhatunk is....de erről később mert az agy kapacitásom eléggé korlátolt most:)

Tehát a lányokkal egyre jobban kijövök. Ágit imádom, hihetetlen milyen kis rossz mindig megtalálja a legveszélyesebb szitukat, hihetetlen erős és csak akkor hisztizik ha oka van rá:) Amit elég sűrűn talál is haha de egyszerűen elolvadok tőle:) Most kezd el beszélni és már mondja mikor meglát, hogy "Hi Judy" majd megy tovább. Egyik este én fektettem ami annyiból állt, hogy apuka rá parancsolt, hogy menjen az ágyába majd én "őrködtem" a sötét szobában míg elszenderült. Hát egy jó 15 percet ültem ott addig ő vakarózott....édim ilyenkor eszmél rá, hogy szétcsipkedték a szúnyogok:))) Egész nap rá se hederít mert lefoglalja a környezete. Nah, majd fél óra múlva mikor már úgy tűnt alszik felálltam és kimentem de amint kiléptem felkelt és síró hangon vissza parancsolt, hogy "sit back":))))) Nagyon nevettem persze csak néma nevetéssel haha. Még 10 perc és mély álomban volt:)

A mostani hetem kemény lesz, de túl fogom élni!Hisz jövő héttől 8-délután 2ig szabad leszek, ami azért elég jó!

Kicsit az elmúlt hetemről:

Múlt héten találkoztam Natalie-val a német-lengyel aupair lánnyal és elmentünk a Metropolitan Museum of Art-ba, a cél a tető volt ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a Central park-ra! Keresztül mentünk a múzeumon és bár nem álltunk meg nézelődni de tudtam, hogy ez lesz a kedvenc múzeumom! Jövőhéten csinálok majd képeket. Másnap Linnea-val találkoztam a svéd aupairrel aki két utcányira lakik tőlem úgyhogy szerintem sűrűn fogunk talizni. Nagyon szimpi lány annak ellenére, hogy azt hittem a svédek csak svéddel barátkoznak. Megnéztünk egy filmet a házban ahova jár a macskát etetni haha míg a család elutazott. Másnap Lacey-vel találkoztam a britt aupair lánnyal a szokásos vacsoránkat ettünk a kínai étteremben. Imádom azt a helyet! Megbeszéltük, hogy együtt megyünk Chicago-ba, ő én és Rozi. Így másnap le is foglaltuk a repjegyet, majd szállást kezdtem keresni. Pirinyót kiborultam mikor kiderült, hogy valami marathon lesz a városban így a szabad szállás lehetőségek már elég korlátozottak voltak. Ami azt jelentette, hogy 100dollár/éjszaka egy 3 csillagos hotelben. Ez volt a legkedvezőbb. Hostel???Már az sem volt...Majd Erikától kaptam egy linket ami egy másik oldalra vitt és ott még volt szabad hely egy hostelben ahol 8 lány van egy szobában. Cool. De ezt is ki kell próbálni egyszer ;) Tehát októberben megyünk CHICAGO-ba!!!!!Nagyon várom!!!

Most hétvégén Dóri és Erika látogatott meg, maradtak szombat-vasárnap-hétfőig mivel itt most labor day van hétfőn, ami szünnap mindenkinek jeeee. Rengeteg helyre elvittem őket, sajnos nem volt fix terv így sokszor feleslegesen sokat gyalogoltunk amiért a lányok nem nagyon lelkesedtek:) De legalább tanultunk belőle és Philly-be meg Washington-ba már felkészültebben fogunk menni:) Viszont az is kiderült számomra, hogy a 2 hónapos itt létem megedzett!!! Míg régen fél óránál tovább nem tudtam gyalogolni, mostanra 4 óra meg se kottyan!!!!Hihetetlen büszke vagyok magamra:)) Remélem Uracskám is az;)) Súlyom sem a régi, 4 kiló elszállt, remélem marad is ennyi vagy még több lemegy. Valamikor csinálok egy új videót, de most per pillanat nem mert ki kell aludnom magam a holnapi korán keléshez:) 

Uhh el ne feledjem megosztani veletek!!!! Tegnap "találkoztunk" Rod Stewart-al a central parkban!!!A padon ült és egy nővel beszélgetett majd mikor visszafordultunk 5 perc múlva még mindig ott ült és vele beszélgetett sajnos képet nem mertem csinálni mert annyira senki nem törődött vele mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy ő ott ül:) De amint meglesz a zoom objektívem várhatóak a paparazzi fotók haha.

Pár képet azért megérdemeltek:

   

 

Natalie-val

Lacey-vel és corona babyvel

Central parkban

Staten island felé

Coney island-en - Erikával

Ebéd a parton...nem ettünk sokat belőle

Puszilok mindenkit,

(Lots of kisses to my love M.)